3.rész
Nyugott napok

A veszekedõk bambán néztek Midoriko helyére és pánik fogta el õket arra a gondolatra, hogy mit kellene csinálniuk. Mindketten csak álltak és néztek. Teljesen kiakadtak. Két hetük volt arra hogy összehozzanak egy babát, csaképp azzal nem voltak tisztába mit és hogyan kéne csinálniuk.

-,Te jó ég!Két hét,de ha akarnám akkor se menne elvégre én nem férfinak hanem nõnek születtem. De mi ez az érzés? Lehet hogy mégis csak akarom???-tûnõdött Kagome.
-,Két hét.De én férfi vagyok! Mit kéne tennem? Meg van beszélnem kéne Sirenaval...-gondolkodott a szellem
-,Azt hiszem kénytelen leszek Inuyasha segítségét kérni.-gondolja a miko

Mindketten gondolataikba merülve indultak vissza a szellemírtók falujába, de még nem értek oda amikor belefutottak Inuyashába és Sirenába. Mindkettejük szemme felcsillant, majd félre vonták õket.

-Öööö Sirena kérdezhetek valamit?
-Persze mi lenne az Kagome?
-Hát öö nem tudod véletlenül mit kell kezdeni egy férfival ha arra kerül a sor?-kérdezte zavartan
-Ezt most nem kérded komolyan.-mondta hitetlenkedve
-De, ugye tudsz segíteni?
-Persze.-mondta, majd elkezdte elmagyarázni a tehendõket

A Kagome testébe zárt szellem hatalmas szemeket meresztett a részletes beszámoló miatt, s hamarosan mindent tudott a csábítás apró trüjeirõl, amitõl elkezdett zsongani a feje. Soha nem gondolta volna, hogy a nõk ilyen találékonyak lehetnek, ha meg akarnak szerezni maguknak egy férfit. Lassan felállt és elindult a falu felé, de elõször megköszönte Sirenanak a felvilágosítást. Eközben a Sesshoumaru testébe zárt miko éppen Inuyashának próbálta elõadni a baját.

-Inuyasha, lehet egy kérdésem?-kérdezte bizonytalanul
-Mi lenne az Sesshoumaru?
-Elmondanád mit kell kezdeni egy nõvel, ha arra kerül sor?-kérdezte
-Mi? Ugye ezt nem kérdezed komolyan? Idõsebb vagy mint én és több nõvel is lehetett már dolgod.-mondta nevetve
-Még is mi a fenét képzelsz magadról!? Fekszik!-mondta dühösen
-Au ezt miért kaptam?
-Mert kinevettél. Tehát mit kell tenni?-kérdezte dühösen
-Jól van mondom már.-válaszolta és elkezte magyarázni a dolgok menetét

Kagome a szellem testében feszülten figyelte a félszellem minden szavát és lassan világossá vált elõtte mit kell tennie, de már csak az a kérdés foglakoztatta hogy mikor kerítsen rá sort. Megköszönte "öccse" segítségét és elindult vissza a szellemírtók falujába. Hamarosan visszaért és az elsõ akibe belebotlott az a testébe zárt szellem volt egymásra néztek, s úgy érezték itt az idõ. Bementek az egyik kunyhóba és eltorlaszolták az ajtót, majd lassan és óvatosan elkezdtek csókolózni, hisz mindkettejüknek új volt ez a szituáció. A csók egyre szenvedélyesebb lett, majd lassan felfedezõ útra indultak egymás testén, ami kicsit zavarba hozta õket. Nem álltak meg a csóknál és lassan lefejtették egymásról a ruhákat, majd végignyultak a levetett ruhadarabokon, s lassan egymáséi lettek. Elég érdekes érzés volt mindkettejük számára, s hamarosan egyszerre jutottak a csúcsra. Hamar elaludtak egymés mellett és másnap reggelig aludtak. Reggel egyikük se tudta álom volt vagy valóság. De amint a másikra néztek tudták mindaz megtörtént. Nem igazán tudtak mit mondani egymásnak. Hiszen az elsõ eléggé kellemetlen élmény volt Kagome részére. Végül õ törte meg a csendet.

-Öööö...Szia.
-Szia. Hogy vagy?
-Köszi jól és te?
-Hát eléggé érdekesen. Nem gondoltam volna hogy ilyen lehet a nõknek.
-Én se hogy a férfiaknak ilyen.

Egymásra néztek és elmosolyodtak. Végül megcsókolták egymást.

-Kagome-szólt a miko testébe zárt szellem-sajnálom hogy elõször.
-Semmi baj.Már el is felejtettem.
-De miért? És hogy tudtad elfelejteni amikor meg...mege...megerõszakoltalak.
-Mert én...nem is tudom hogy mondjam ki.,,mi van ha nem érez így? mi van ha nem szeret-gondolkodott"
-Mit?
-Csak hogy...ígérd meg nem nevetsz ki.
-Ígérém, ígérem, de mond már.
-,,nagy levegõt vesz" Nem tudom mikor és hogyan, de belédszerettem.
-Hm? Szeretsz?
-Igen. De megértem ha te ne...

De nem tudta befejezni mert megcsókolta újból. Ez a csók még hosszabb és szenvedélyesebb volt mint az elõzõ, észre se vették hogy valaki bejött a kunyhóba. Mégpedig ez a valaki Inuyasha volt. Inuyasha földbe gyökerezett lábbal figyelte a csókolózó párt, s nem akart hinni a szemének. A pár csak pár perc múlva vált szét, s mikor meglátták a félszellemet, aki rájuk bámul iszonyú dühösek lettek.

-Inuyasha! Fekszik, fekszik.-kiabálta a szellem testében lévõ miko, s kedvenc félszellemünk elterült a földön és nem mert felkelni
-Mit keresel itt? És nem szoktál kopogni?-kérdezte a miko testébe zárt szellem

Inuyasha a földön maradt és hangos ruha suhogásokat hallott, s miután elült a suhogás óvatosan felállt. Amint a félszellem feltápászkodott a miko testébe zárt szellem odament hozzá és lekevert neki egy nagy pofont.

-Következõleg kopogj!-mondta morcosan
-Honnan tudtam volna hogy mit csináltok?-mondta félve

Csak néhány dühös pillantást és morgást kapott válaszul, majd a párocska kivonult a félszellem mellett. Eközben Sango és Miroku elmerültek a gyermek nevelés rejtelmeibe, hisz a kis Masaoés a kis Hidemi-bár még nem tudtak, se járni, se mászni-de rengeteg törõdést igényeltek. Sango és Miroku mindeközben egyre közelebb kerültek egymáshoz, bár a szerzetes még mindig neheztelt egy kicsit a szellemírtóra a történtek miatt, de magának bevalotta hogy imádja az ikreket és az anyjukat. A kicsik inkább embernek néztek ki mint szellemnek, de egy kis hasonlóság akad köztük és Inuyasha közt. Masao nagyon hasonlított a félszellemre, hisz hosszú ezüst haja és arany barna szemei voltak, míg nõvére épp az elenkezõje volt. Hideminek hosszú barna hajavolt amiben volt néhány ezüst csík és barna szeme volt. Egyiküknek sem volt kutya füle, s csak arcra és -már ilyen kis korban is- természetre hasonlítottak Inuyashára. Masao már ilyen fiatalon makacs és önfejû volt, s mindenkinek feltünt mennyire hasonlít az apjára. Hidemi Masaoval ellentétben kedves és félénk kisbaba volt. Szinte mindenki a kicsik körül forgolódott és lesték minden mozdulatukat. Gyorsan elszált hat hónap, s Masao és Hidemi már másztak ezzel rengeteg gondot okozva csapatunknak. Az elmult hat hónapban Inuyasha és Sirena nagyon közel kerültek egymáshoz és a lány megosztotta titkát a félszellemme, aki megdöbbenve hallgatta a lány beszámolóját, s el tudta képzelni milyen kínokat ált ki a tigris szellem. Sirena elmondta Inuyashának hogy fajtája csak azért számûzte, mert fehér tigris volt mikor felvette igazi alakját. Bár macska lévén gyûlölte a kutyákat mégis néhány kutya szellemmel volt körülvéve akik mind kedvesek voltak vele. Magának már bevallotta, hogy nagyon megkedvelte a félszellemet. Inuyasha hasonlóan érzett a lány iránt, de még nem felejtette el teljesen Kagomét és Kikyót, bár a halott papnõt azóta nem kereste mióta Kagome életére tört. Nagyon megviselték a mikoval történtek és örült hogy megoszthatja valakivel bánatát. Mindent elmondott a múltjáról Sirenának és azt se hagyta ki, hogy Masao és Hidemi az õ gyermeke, amin Sirena egy kicsit meglepõdött, de látta a fiún hogy igazat mond. Eközben Sesshoumaru és Kagome arról beszéltek hogy milyen nevet adjanak a babának aki idõközben megfogant, még a Midoriko által támasztott határidõ elõtt. Remekül megvoltak és élvezték a nyugot napokat anélkül hogy sejtették volna mi készül ellenük. Naraku palotája egyik sötét szobájábanKnna tükrén keresztül figyelte csapatunkat, s meglepve nézett a tükör felszinén megjelenõ két kisgyerekre. Hamarosan egy terv kezdet körvonalazódni fejében, s amint meg volt a terv végleges formája hívta Kagurát és elmondta neki terve egyrédzét.

-Kagura! Azt akarom, hogy hozd el az egyik gyereket a szellemírtótól.-mondta
-De minek neked egy gyerek?-kérdezte Kagura
-Hallgass és csináld amit mondtam! Hozzd el az egyik gyereket.-parancsolta

Kagura elhagyta a palotát és a szellemírtók faluja felé vette az irányt, ahol a csapat tartószkodott. Három napon keresztül figyelte a csapat életét, persze tisztes távolságban maradt. A negyedik nap hajnalben bemerészkedet a faluba és felvette az ezüst hajú kisfiút, majd halkan kiosont a kunyhóból és visszatért Narakuhoz könnyû kis terhével. Naraku nagyon elégedett volt Kagura teljesítményével, s ezért megjutalmazta a szélboszorkányt. Kagura egy szép ruhát kapot Narakutól cserébe a kisfiúért és pluszba rábízta a kicsi ellátását is. Naraku eközben egy levelet írt hõseinknek, amiben a követezõ állt:

"Inuyasha!
Ha viszont akarjátok látni a gyereket akkor
addjátok át a szent ékkõ nálatok lévõ darabjait
ellenkezõ esetben a gyerek nem éri meg a felnõt kort!
Naraku"

Hívta egyik csatlósát és elküldte a levelet a csapatnak, akik azóta égre-földre keresték a kis Masaót.

Folytatás következik....
Vissza